Bezdán informativ honlapja

Utolsó frissítés:
2017. szep. 24.




Bezdán története a kezdetektől napjainkig

Bezdán az egyik legnagyobb északnyugat-bácskai helység, amely a Duna bal oldalán, a szerb-magyar illetve a szerb-horvát országhatár közelében fekszik. Itt halad át a zombor-bezdáni (horvátországi) betonút, s itt vállik le egy ága Bács Béreg felé. A Dunán való-átkelést nagyban megkönnyíti az 1974-ben épült közúti híd. A több évszázados migrációs folyamat nyomán Bezdán lakossága etnikailag vegyessé vált, melynek soraiban mindig a magyar nemzetiségüek voltak többségben. A 2002. évi népszámlálás adatai szerint lakosságának száma 5263, ebből 2983 magyar nemzetiségü (56,68%). 1918-ig a Magyarország, 1918-tól a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-töl Jugoszlávia, 1941-töl Magyarország, 1944-töl ismét jugoszlávia ( Szerbia és Montenegró Államközösség) része. A hagyományosan fejlett kisiparából nött ki gyáripara ( hajógyár, nyomda, malom, textilgyár, stb.). Fejlett mezőgazdasága is van. Bezdán fürdőhely is. Jó földrajzi fekvése van (innen indul a Duna-Tisza-Duna vizrendszer két ága), természeti szépségei (1000 kat. hold lombhullató erdő övezi): erdei, csatornái, állóvizei vadban és halban igen gazdagok.

A feltárt régészeti leletek arról tanuskodnak, hogy már több mint 5000 éve ezelőtt ember élt e vidéken.

A nagy népvándorlás utolsó hullámaként a IX. században a magyarok érkeztek. Abban az időben a mai Bezdán területén a bodrigok szláv törzse tanyázott.. Ők építették a Bodrog földvárat melyet a Duna a középkor végére lassan elmosott. A vár a mai Bezdántól dél-keletre lehetett 3-4 km-re. A Botond törzs magyarjai a várat elfoglalták, a szláv lakosságot pedig lassan beolvasztották sajat népük soraiba. Már a XII. században a mai Bezdán területén kialakultak varosok: Bodrog, Hájszentlőrinc- 1173, és falvak: Kengy-1198, Udvard, Szőlős- 1255, Paka-1280, Bartyány-1290, Battyány-1305, stb. Bartyány vár maradványai még ma is a Kozara nevű erdőben megtalálhatóak.

A Mohácsi csata (1526) után a magyar lakosság északabbra szorult és helyükbe a délröl északra huzódó szerbek telepedtek le.

Bezdán nevű falu nevét először a török adókönyvek (defterek) említik 1579-ben. Akkor 10 házból állt. A Zomborban állomásozó török katonák 1598-ban megsemmisítették a falut. Igy jött létre a Bezdán puszta.

Bezdán pusztától délre másfél km-re, a szerb lakosság megalapította Šterbac (később Sterbác, Isterbác) települést. A Rákóczi-szabadságharc idején (1703-1711) a szerbek elmenekültek Šterbac-ból és helyüket Baranyából érkező sokacok ( horvátok) foglalták el. Ugyanekkor Bezdán pusztára Somogy és Zala vármegyékből magyarok telepedtek le.

1710 és 1720 között Sterbác lakói, valamint Bezán puszta pásztorai és halászai fogadalmi kápolnát építettek, amelyek a Szentháromság tiszteletére szenteltek fel. A bezdáni Szentháromság fogadalmi kápolna a helység és vajdaság legrégibb megőrzött róm. kat. népi épitészeti műemléke.

1742 őszén a Magyar Külügyi Kamara Losonczi József megbizottja révén ujratelepítette Bezdán pusztát. 60 római katolikus magyar családot telepített Tolna, Baranya, Veszprém, és Somogy vármegyékből a pusztára, Bezdán Víz partjára. A telepesek nem lettek jobbágyok, hanem szabadon költöző, szerződéses bérlők. A földbérleti díjat a Magyar Királyi Kincstárnak mint földesúrnak fizették.

1743. április 24-én a falu lakossága a kincstár az egyház és a vármegyei hatóság képviselőinek a jelenlétében megválasztotta előljáróságát, megalakította a Bezdáni Római Katolikus Egyházközösséget és a Bezdáni Katolikus Elemi Iskolát. Az épületek (imaház, plébánia, iskola) nádfedeles, sárral betapasztott fonóvesszőböl, vagy vályogból készültek.

Kertsmarik János administrátor segitségével a plébánia megkezdte az anyakönyvek vezetését, Király András kántotanító pedig a tanítást az iskolában.

Miután az imaház leégett, vagy összedölt, 1756-ban a kincstár, mint kegyúr, téglafalú, toronnyal ékesített kisebb templomot épíetetett.

1750 és 1760 között megépült a városháza, a révcsárda, az uradalmi kocsma, a vámház, stb.

1763 és 1768 között jelentős számú cseh, morva, szlovák, szerb, horvát, roma és német család telepedett le a faluban. A németeket kivéve, az újonnan érkezettek gyorsan beleolvadtak a magyar többségbe.

1772-ben Mária Terézia királynő a Bezdán mezővárossá nyilvánította és feljogosította négy országos vásár évenkénti megtartására. A mezővárosnak körülbelül 3000 lakósa és 400 lakóháza volt.

1794-ben a mezőváros központjába tűzvész pusztított. A tűz martaléka lett 56 épület és részben a városháza, a templom és az iskola is. Ebben az évben van először említve a postahivatal.

1806-ban a kincstár új iskolát építetett a régi helyére. Az épület nádfedeles volt. Három helységből állt. Egy tanteremből, és két egy-egy szobás lakásból.

1814-ben a mezővarosban Szent Flórián és Nepomuki Szent János-, 1829-ben Szentháromság-, 1832-ben pedig a Hétfájdalmú Szűz Anya-szobrot állítatták fel. Ez utóbbi valószínüleg egyedülálló Vajdaságban, ahol a pióta egy magas oszlopon van elhelyezve.

1831-ben a kolerajárvány idején 700-800-an megbetegedtek, akik közül 350-en meg is haltak.

1834-ben Wolf János bajai patikus gyógyszertárat nyitott.

Mivel a nagyszámú gyerek (510) nem fért el egy tanteremben, 1841-ben, a Szentháromság fogadalmi kápolna mellett még egy iskola épült.

A XVIII. század végén épült egy egyszerűbb kálvária, majd egy értékesebb a mai Sebes-foki hid közelében.

1847-ben elkészült a román stítusban épült, új, három ajtós róm. kat. templom. Védőszentje, akárcsak az előbbi templomé Szent Simon és Judás Tádé lett. A templomban ma öt értekes olajfestmény és öt üvegfestmény látható.

Bezdán falu a Bácskában elsők között biztosított Német Péter személyében sebészt a falu számára 1743-ban. Az első orvos csak 1855-ben kezdett el dolgozni a mezővárosban Csihás Ferenc személyében.

1856-ban a Ferenc-csatornán megépült a Ferenc József zsilip ahol először használtak Europában vasbetont víz alatti építkezéshez. Ugyanebben az évben lebontották a központi egytantermes iskolát, és helyébe három tantermes, téglafalu épületet emeltek (ma a bank épülete). Ekkor épült meg a Duna-Bezdáni klinker vagy kongótéglával kirakott országút (Legmodernabb volt Bácskában) amit 1866-1870-ben meghosszabbítottak Zomborig. 1913-ban pedig makadám út épűlt Bács Béregig.

1858-ban gőzhajó állomást építettek a Dunán.

1864-ben a postaállomás távíróállomással bővült. Bezdáni idénymunkások Baranyában megalapították Új Bezdán falut.

A hatóság jóváhagyása nélkül, már az 1860-as évek elején Katolikus Legény-Egylet müködött Bezdánban. Az egylet ismert első elnöke Szulik József bajai születésű segédlelkész, a későbbi egyházi író és költő volt. Az egyletnek volt könyvtára és színjátszó csoportja, és járatta a Képes Újságot és a Katolikus Néplapot.

Megalakult 1865-ben a Polgári Olvasókör, 1869-ben az első islókolaszék és a Bezdáni Férfi Dalegylet, 1870-ben a Bezdáni Casino Egylet, 1873-ban a Bezdáni Népkör, 1879-ben a Bezdáni Önkéntes Tűzoltó Egylet, 1891-ben a Bezdáni Ipartestület és a Bezdáni Első Takarékpénztár, 1894-ben a Bezdáni Magyar Asztaltársaság.

1897-ben a Bezdáni Katolikus Kör és a Bezdáni Polgári Kör és az olvasóköri dalárda.

1871-ben Schmidt János pécsi sváb család sarja, elkezdi a damasztszövést Bezdánban.

Az 1873-ban kitört kolerajárványban 400-an meghaltak a mezővárosban, 1875-ben megépült a Baja-Bezdán tápcsatorna az un. Sebesfoki zsilippel. Erröl az épitkezésröl fényképek is maradtak az utókor számára.

1877-ben megépült az 1848-ban megnyitott Felső-temetőben a Szent Anna kápolna, 1885-ben az 1844-ben megnyílt Alsó-temetőben a Szent-Sír kápolna.

1892-ben kezdett el dolgozni Bezdánban az első állatorvos dr. Werker Mátyás.

1894-ben két óvoda nyilt 259 gyermek számára.

1899-ben leégett az Új utcán 30 lakóház és 60 melléképület.

Az iskola kezdetben egyházi, majd közösségi és végül állami intézmény lett. Legismertebb tanítója és igazgatója Molnár Ferenc volt.

Schneller Ernő nyomdász és könyvkötőmester kiadta az első képeslapokat.

1907-ben felépült az első téglagyár, 1909-ben az első gőzmalom, 1911-bem az első villanytelep, 1912-ben a vasútállomás, az ártézi kút. A plébánia épülete, az új kálvária és telefont kaptak a polgárok.

1920-ban megalakult a Bezdáni Sport Egylet. Legnagyobb sikerét 1941-ben érte el mikor megverte az ún. Hazatérés Bajnokságát és a Nemzeti Bajnokság II. Osztályában versenyzett.

1922-ben megalakult a Bezdáni Művelődő Zenekar.

1924-töl a bezdániak némafilmet nézhettek. Az első hangosfilmet 1932-ben látták. 1934-ben megjelent a Goál, BSU " Drukker Pfujság " , valamint 1935-ben Bezdán És Vidéke című hetilap Urbán Elemér szerkeztésében.

1938-ban a dunaparton felépült az ún. Vámpalota.

1940-ben üzemelni kezdett a gőzfürdő a későbbi gyógyfürdő.

1943-ban Bezdánból elhurcoltak 33 zsidó lakóst, 1944-ben a faluból elmenekült 600-700 német polgár. A második világháborúban elesett 52 honvéd, 18 német katona, 6 partizán. A hajókon 25-en, ezenkívül 116 azonosított és 36 nem azonosított civil veszítette el az életét. A zombori munkatáborban kb. 400-an, a gákovai koncentrációs táborban 83-an voltak.

1944-ben a batinai ütközetben kb. 5000 szovjet, jugoszláv, német és magyar katona esett el.

A két világháború között kiemelkedő kultúrmunkások voltak: Szlávik Sándor gyógyszerész, Urbán Elemér újságíró, Ruff István kántortanító.

1945-ben 109 dalmát, korduni, likai, hercegovinai, stb. család 605 tagja telepedett le az elhagyott német házakba.

1947 és 1949 között azzal a váddal hogy elmulasztották beszolgáltatási kötelezettségeiket a földmüveseket megfosztották vagyonuktól és megpróbálták őket betagosítani a termelő parasztszövetkezetekbe.

1947-ben megalakult a Bezdáni Magyar Kultúregyesület. A század második felében mint rendezők és színészek is kiemelkedtek: Pfaff Anna és fia dr. Pfaff Mihály, valamint Nagy József.

A második világháború után épült szövetkezeti otthon ( színházterem ). 1968-ban leégett, helyébe 1979-ben egy új épület épült 280 férőhelyes színházteremmel.

A televíziózás 1959-ben vette kezdetét.

Megépült 1963-ban a Duna-Tisza-Duna csatorna zsilipje. 1974-ben az 51. hadosztály hídja a Dunán, 1980-ban a helység útjainak aszfaltburkolata, 1981-ben a gyógyfürdő terápiás reszlege, és a Batinai Ütközet Emlékmúzeum, 1988-ban a "vízgyár", 1990-ben a halottasház az alsó temetőben, 1993-ban a "Bezdán" Földműves szövetkezet gabonatárolója, 1995-ben a "Kendjija" nevű csárda, stb.

Bezdáni szerzőktől, Bezdánnal kapcsolatos könyvek 1990-töl jelentek meg. Eddig már több mint 15 kötet került az olvasók kezébe.
Bezdán nemzetiségi összetétele Jugoszlávia szétesésével újból nagyon megváltozott. Az 1990-es évek elejétől Likából, Kordunból, Nyugat Szlavóniából, és Baranyából 2000. január 17-ig 819, főleg szerb nemzetiségü menekült telepedett le. Ugyanakkor 300-350 magyar lakos távozott főleg gazdasági okokból.

Folyamatban van a Révai Új Lexikon kiadása, amely a XX. század magyarságáról szól, legyenek azok bárhol a világon. Ez a lexikon a következő Bezdáni illetőségü személyek életét és munkásságát mutatja be:

Albert József (1912-1994 ): labdarúgó edző,
Balla Ferenc (1930- ): orvos, politikus,
Balla István ( 1937- ): orvos,
Bodrogvári Ferenc (1935-1980 ): filozófus, pedagógus,
Csapó Julianna ( 1966-): bibliográfus,
Gyurcsics Erzsébet (1927-): szinésznő, bábszínész,
Heck Paula ( 1925-): grafikus,
Foky István (1934- ) költő, író, újságíró,
Kapitány László ( 1937-): grafikus, iparművész,
Kovács József ( 1927- ): ujságíró, fordító, szótárszerkeztő és
Ligeti Viktor (1912-1986 ): gyógyszerész.


Bezdánban érdemes megtekinteni a következő kultúrtörténeti emlékeket:

a Bortán vár romjait,
a Szentháromság Fogadalmi Kápolnát,
az ún. Vámházat, a városházát,
a Szent Simon Judás Tádé templomot,
az egykori Ferenc József zsilipet,
az 51. Hadtest dunai hidat,
a Batinai Ütközet Emlékmúzeumot és
a Dunav-Novitet szövödét.


IRODALOM:

Dr. Balla Ferenc:
1984 Hronika Bezdana do 1944. godine. Bezdan
1993 Bezdán története a kezdetektöl 1914-ig. Bezdán
1994 A bezdáni Szentháromság fogadalmi kápolna. Bezdán
2001 Bezdán története az I. Világháború kezdetétől 1944. október 25-ig. Tótfalu: Logosz

Dr. Balla Ferenc, dr Balla István:
Bezdán története a jugoszláv katonai közigazgatás bevezetésétöl a termelő parasztszövetkezetek felbomlásáig ( 1944-1953 ). Tótfalu: Logosz
Bezdán művelődési krónikája ( nyomdában van ).

Oldal Tetejére

Copyright © Bezdan Web Team